Megemlékezések – emlékezésformák

Beszámoló a Magyar Nemzeti Levéltár 2015. május 27-ei konferenciájáról

A rendezvény alapvető célja az volt, hogy bemutassa azt a sokszínű tevékenységet, amelyet a levéltárak több esetben is más közgyűjteményekkel, helyi zsidó szervezetekkel való együttműködésben valósítottak meg. Nagy hangsúlyt helyeztünk arra, hogy megismertessük azokat az új kutatási eredményeket, publikációkat (kiadványokat, adatbázisokat, kiállításokat és egyéb programokat), amelyek a Magyar Nemzeti Levéltár tagintézményeiben, az elmúlt egy év során, kollégáink munkája révén születtek meg az emlékév alkalmából.

A konferencia résztvevőit elsőként dr. Galik Gábor, a Miniszterelnökség Kiemelt Társadalmi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkársága Össztársadalmi Ügyek Főosztályának vezetője köszöntötte, majd dr. Mikó Zsuzsanna főigazgató asszonyt üdvözölte a megjelenteket. A szót ezt követően dr. Fülöp Tamás, főigazgató-helyettes vette át, aki konferencia levezető elnöki tisztét töltötte be.

 A konferencia három olyan előadással indult, amelyek a holokauszt témáját átfogó módon igyekeztek bemutatni, egyrészt egy historiográfiai áttekintést adva, másrészt az embermentés szemszögéből, végül pedig az emlékezéskultúrát középpontba állítva

Dr. Csősz László az MNL OL főlevéltárosa az előadásában a magyarországi holokauszt-történetírás kutatástörténetét, tudományos eredményeit és perspektíváit foglalta össze. A háborút követő néhány év intenzív feltáró és feldolgozó munkája után a zsidókérdés és a holokauszt tiltott, majd idővel tűrt, szelektíven kutatható és bemutatható témákká váltak. A rendszerváltozás után az ideológiai kötöttségek megszűntek, és az állami levéltárak megnyitásával a téma minden fontosabb forrása szabadon elérhetővé vált. Beszédes, hogy a téma első összefoglaló monográfiáját az Egyesült Államokban élő politológus, Randolph L. Braham publikálta 1981-ben. A professzor teljesítményét a munka méreteit és az egész témát átfogó célkitűzését tekintve azóta sem sikerült meghaladni. Magyar történész eddig nem vállalkozott arra, hogy áttekintő munkában foglalja össze Magyarország második világháborús történelmét, beleértve a holokauszt témáját. Hangsúlyozta, hogy modern tudományos szintézis hiányában különös jelentősége van a helytörténeti feldolgozásoknak, amelyek együttesen adhatnak ki egy teljes és árnyalt összképet. A zsidóság története nem járulékos függeléke, sajátos egzotikuma, hanem integráns része egy adott térség vagy település történelmének. Ez az állítás természetesen érvényes a zsidóüldözések időszakára is. A holokauszt, a modern európai kultúra és társadalom egyik alapvető morális referenciapontja egyben a lakóhely társadalmának és kultúrájának pótolhatatlan veszteségét is jelentette. A társadalmi felelősség összetett és lezáratlan kérdése miatt ennek a fejezetnek a beillesztése a helytörténelem és a nemzeti történelem narratívájába nem megkerülhető feladat.

A magyarországi holokauszt-történetírás eredményei ellentmondásos képet mutatnak. Egyfelől óriási mennyiségű könyv és tanulmány született az 1980-as évektől kezdve a modern zsidó történelemről és a holokausztról. Ezek napjainkban is a népszerű kutatási témák közé tartoznak. Randolph L. Braham 2011-es magyar holokauszt bibliográfiája közel ezer oldalt tölt meg. Másfelől viszont a publikációk színvonala és tematikája egyenetlen. Kevés az új primer forrásokat feldolgozó, új állításokat megfogalmazó, összehasonlító igényű munka. Számos jelentős téma és forráscsoport részben vagy egészében feltáratlan maradt. Emellett a magyar tudósok eredményei csekély mértékben jelennek meg a nemzetközi fórumokon. Kevés az idegen nyelvű publikáció, és a modern módszertani, illetve elméleti trendek is csak lassan éreztetik hatásukat a magyarországi szakemberek munkáiban. További korlátozó tényező az intézményi infrastruktúra hiánya: Magyarországon nincsen a holokauszt és más népirtások témájára specializálódott egyetemi tanszék, kutatóintézet, kutatócsoport vagy tudományos folyóirat. Fontos célkitűzés tehát a belterjesség enyhítése, az interdiszciplináris, komplex és komparatív történetírói módszerek alkalmazása, valamint a nemzetközi tudományos jelenlét és intézményi együttműködés erősítése, beleértve a közös történelem feltárására irányuló kooperációt a szomszédos országok kutatóival és levéltárosaival.

Ebben a tekintetben jelentős előrelépést jelentettek a Magyar Nemzeti Levéltár programjai a 2014–2015-ös Emlékévben, amelyek a holokauszttal kapcsolatos iratok feltárására, digitalizálására és bemutatására, valamint a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére irányultak.

B. Kádár Zsuzsanna: „Valahol Európában...” Beszámoló az embermentők és mentettek a vészkorszakban című projektről címmel tartott referátumot a témában már publikált, illetve az általa kutatott anyagokról adva kitekintő tájékoztatást. Az a szándék motiválta, hogy minden fontosabb területet érintsen, így kitért az interneten és nyomtatott formában elérhető forrásokra éppúgy, mint a kutatása során feltárt, még eddig napvilágra sem került anyagokra is. Ez utóbbiak között vannak egyházi, diplomáciai, vöröskeresztes vonatkozású iratok. A szervezett tevékenységek mellett persze létezett egy sor „öntevékeny, civil” is, akikkel interjúkat készítve igyekezett az embermentés körülményeinek feltárására.  

Az első blokk harmadik megszólalója dr. Kovács Tamás, az MNL Országos Levéltárának főosztályvezető-helyettese volt, aki Emlékezéskultúra a Magyar Nemzeti Levéltárban a Holokauszt Emlékévben címmel tartotta meg előadását. Mondandóját azzal indította, hogy az emberiség a kezdetektől fogva megemlékezett az egyén, vagy éppen a kisebb-nagyobb közösség múltjáról. Különösen igaz, ha egy sikerre, sikeres periódusra lehet emlékezni, de nemkülönben ha valami nagy katasztrófa, sorscsapás érte a közösséget.

Hangsúlyozta, hogy ha olyan súlyos témáról beszélünk, mint a holokausztra való méltó megemlékezés, akkor a mindenkori államnak nemcsak komoly feladata, hanem felelőssége is van. Hiszen az emlékezés és egyben emlékeztetés során szembe kell nézni olyan nehéz kérdésekkel, mint a felelősség és a helytállás problematikája – vagyis a múlttal való őszinte szembenézés. Fontos ugyanakkor, hogy a bűnök és a bűnösök megnevezése mellett az ártatlan áldozatokra is méltó módon, kellő tisztelettel emlékezzünk.

Fontos kihívás, hogy az évről évre ismétlődő emléknap ne váljon a „szokásos rutin” részévé, s így elvesszen az emléknap lényege és mondanivalója. Ebben tudnak a közgyűjtemények, így a levéltárak különösen nagy és fontos szerepet vállalni, hiszen a Magyar Nemzeti Levéltárban (MNL) őrzik a korszakban keletkezett központi közigazgatási, illetve az alsóbb közigazgatásban keletkezett iratokat, de számos magánirat vagy hagyaték is az MNL gyűjteményébe került.

Különösen nagy szerep hárul egy-egy ilyen emléknapon, az arra való felkészülésben a megyei tagintézményekre. Ennek alapvető oka az, hogy az1944-es nagy tavaszi-nyári deportálások a vidéki zsidóságot érintették – s ennek a tragédiának minden állomásáról, találunk forrásokat.

A 2014-es Holokauszt Emlékévben az MNL – felhasználva munkatársainak tapasztalatait és a korábbi években kialakult kapcsolatrendszerét – igyekezett méltó módon megemlékezni az áldozatokról és egyben segíteni a múlttal való szembenézést. A hagyományosnak mondható konferencia, konferenciakötet (A holokauszt Békés megyei történeteiből) és forráskiadvány (Mérlegen az ember) mellett – alkalmazkodva a kor elvárásaihoz – online (Szomszédaink voltak…) kiállítást tett közzé, amelyhez valamennyi tagintézmény hozzá tudott járulni.

Kiemelte, a nemzetközi tudományos életbe való bekapcsolódáshoz elengedhetetlen volt, hogy amit csak lehet angol nyelven is közzé tegyünk, így a dokumentumkötet, az online kiállítás anyaga a magyarul nem tudók számára is elérhető, olvasható.

Elmondta, hogy célunk nem lehet más, mint hogy a megkezdett munkát úgy folytassuk, hogy elősegítsük a források minél szélesebb körben való megismerését, ezzel is segítsük múltunkkal való őszinte szembenézést. Szeretnénk hozzájárulni a modern magyar emlékezetkultúra kialakításához azáltal is, hogy segítjük az oktatást, a pedagógusok munkáját és egyben elérjünk azt a fiatal generációt, akik az ország jövőjének alakítói lesznek majd.

Ezt követően a megyei tagintézmények munkatársai egy-egy húszperces előadás keretében ismertették az intézményükben a Holokauszt Emlékévben lezajlott eseményeket, programokat hangsúlyozva azokat a vonásokat, amelyek az adott megyében sajátosak és kiemelkedők voltak.

Elsőként dr. Erdész Ádám, az MNL Békés megyei igazgatója kapott szót, aki A holokauszt Békés megyei történeteiről címmel beszélt a tagintézménynek az MNL központi megemlékezéseiben játszott szerepéről. Elmondta, hogy 2014-ben levéltáruk adott otthont az MNL holokausztra emlékező országos konferenciájának. Előadásában az intézményükben mintegy két évtizede folyó zsidóság történetével, és kiemelten a holokauszttal, foglalkozó kutatásokat foglalta össze, hiszen ezekre alapozták az országos rendezvényt is. Részletesen bemutatatta azokat a szempontokat, amelyekhez igazodva összeállították a konferencia programját, röviden kitért az egyes előadások legfontosabb gondolataira. Szót ejtett az emlékév keretében lezajlott másik projektjükről, a kimondottan nagy érdeklődést kiváltó Gyulai zsidó temető adatbázisról. Zárásként a jelenleg futó projektekről – áldozati listák, embermentők, iskolai anyagok összeállítása – ejtett szót. Előadását a témával kapcsolatos történészi-levéltárosi szakmai elvek hangsúlyozásával fejezte be.

Paksy Zoltán, az MNL Zala Megyei Levéltárának főlevéltárosa előadásában (A zalai zsidóság a vészkorszakban. Történelem és emlékezés 1944–2014) bemutatatta, hogy 2014-ben Zalaegerszegen, milyen rendezvények lebonyolítására került sor az évforduló alkalmából. Nagyon gazdag volt a programkínálat, köszönhetően annak, hogy a város komoly pályázati összegeket nyert el. Ezen kívül a hitközség is szervezett rendezvényeket. Ennek keretében zajlott egy tudományos konferencia, továbbá kiállításokat is szerveztek, de volt izraeli filmhét is. Előadása utolsó harmadában az általuk készített történeti monográfiát mutatatta be, illetve ennek kapcsán röviden összefoglalta a zalai zsidóság történetének főbb állomásait.

A következő megszólaló Márkusné Vörös Hajnalka, igazgató-helyettes volt az MNL Veszprém Megyei Levéltárából. Előadásában (Nyomtalanul? A roma holokauszt feltárásának lehetőségei) arról beszélt, hogy a Holokauszt Emlékév lehetőséget adott arra is, hogy a roma holokauszttal foglalkozók összefoglalják az eddigi kutatásaik eredményeit, újabb mélyfúrásokat végezzenek, és azt bemutassák az érdeklődők számára. Az előadásában arra kereste a választ, hogy az emlékév mennyiben hozott új eredményeket a forrásfeltárás területén? Történt-e szemléleti, módszertani előrelépés a téma kutatásában? Sikerült-e a roma társadalom és az azt befogadó magyar társadalom számára olyan hiteles ismeretátadási formákat találni, amely alkalmas a figyelemfelhívásra, az oktatás folyamatába való beillesztésre? Egy rövid filmbejátszásra is sor került, amelyben a közönség láthatta, hogy egy gimnazista osztály miképpen dolgoz fel színdarab keretében egy Veszprémhez közeli helyen megtörtént, a roma holokauszt kapcsán lezajlott eseményt, illusztrálva ezzel azt is, hogy a traumák feldolgozásának ez is egy lehetséges módja.

Kujbusné Mecsei Éva Emlékezésformák–formaságok nélkül címmel megtartott előadásában hangsúlyozta, hogy az évfordulós megemlékezések akkor lesznek igazán mementók, ha azokat a kisebb-nagyobb közösségek sajátosságaiknak megfelelően és közösen töltik meg tartalommal. Elmondta, Nyíregyházán a közgyűjtemények összehangolt programsorozata igyekezett mindenki számára emocionális élményeket nyújtva lehetőséget adni a holokauszt időszakának és történéseinek megismerésére, az áldozatokra való méltó megemlékezésre. A levéltár többek között a Nyíregyházi Zsidó Hitközséggel, a Magyar Tudományos Akadémiával, a Magyar Zsidó Levéltárral és Múzeummal közösen szervezte meg azokat a programjait, amelyek során ismeretterjesztő előadásokkal, zsinagóga-, levéltár- és emlékmúzeum-látogatással, diákoknak szervezett órákkal próbálta ráirányítani a figyelmet a holokausztra és az emlékezés fontosságára. A levéltár mind a források feltárását, mind azok megismertetését is fontos feladatának tartja. Szólt arról is, hogy az MNL-es Szomszédaink voltak… projekt mellett saját adatbázist készítettek, amely a Magyar Levéltárosok Egyesülete elismerésben is részesült.

Varjasi Imre az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára Hajdúböszörményi Fióklevéltárának osztályvezetője (Módszerek – események. Holokauszt megemlékezések Hajdú-Bihar megyében) először szintén a tagintézmény által szervezett holokauszt megemlékezéseket összegezte. Beszámolt azokról a módszerekről, melyeket egy-egy esemény megvalósítása során alkalmaztak. Elmondta, hogy a programok szervezésekor külön figyelmet szenteltek a fiatalok megszólításának,  a diákokkal végzett közös előkészítő- és gyűjtőmunkáknak (például: korabeli fotók és kóserétel receptek gyűjtéséről). Beszélt arról is, hogy egy fotópályázatot is hirdettek a diákoknak, amely nagy sikerrel zárult, hiszen rengeteg anyag érkezett be.

Az utolsó előadó Urbancsok Zsolt, az MNL Csongrád Megyei Levéltára Makói Fióklevéltárának osztályvezetője volt. A 2007-ben a Yad Vashemben a Nemzetközi Holokauszt-tanulmányok Iskolája kurzusát elvégzett és munkája elismeréséért 2014-ben Simon Wiesenthal-díjat kapott előadó a Gyermektörténeteken alapuló források felhasználásának lehetőségei a holokauszt oktatásában címmel megtartott referátumát egy problémafelvetéssel indította: Hogyan lehet a 14–18 éves korosztály életkori sajátosságait figyelembe véve eredményesen tanítani arról, amit holokausztnak nevezünk. Előadásának célja az volt, hogy a hagyományos oktatási módszerekkel szemben egy új megközelítést, metódust és narratívát mutasson be. Elmondta azt is, hogy ezeknek az elveknek az alkalmazásával történelmi segédkönyv készült „A holokauszt gyermekei” címmel 2010-ben. 

A konferencia egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójának, Bana József, a Győri Városi Levéltár igazgatójának, dr. Csősz László főlevéltárosnak, illetve Mayer László az MNL Vas megyei Levéltára levéltárosának részvételével.