Holokauszt tananyag I.

A dualizmus idején a nagyhatárú hajdani mezővárosokban alakultak ki népesebb zsidó közösségek. A jómódú, paraszti többségű, községekben az első betelepülési hullámban érkezők kereskedőként és iparosként találták meg megélhetésüket. Az 1890-es népszámlálás szerint a történeti Békés megyének mintegy 7200 „Mózes-hitű” lakosa volt. Ez országos összehasonlításban alacsony aránynak számított.

A Békés megyei zsidóság első képviselői a török hódoltság után érkeztek a megye településeire. A 18. században a szentandrási és a kétegyházi-gyulavári uradalomban telepedtek meg, azonban a gyulai uradalomban, a megye legnagyobb kiterjedésű birtokán, nem kaptak letelepedési engedélyt. Az 1840. évi XXIX. tc. engedélyezte a szabad letelepedést a zsidók számára, így a békésszentandrási és a gyulavári közösség tagjai, kiegészülve máshonnan érkező hittársaikkal, a megye valamennyi községébe és városába beköltöztek és komolyabb konfliktus nélkül illeszkedtek be.

A megyében  letelepedett zsidók többsége a vásárokra és piacokra alapozott árucserét felváltó kiskereskedelmi hálózat kiépítésében töltött be fontos szerepet. A tőkeerősebb kereskedők a megyében megtermelt mezőgazdasági termények felvásárlásában és eladásában, és a mezőgazdasági terményeket feldolgozó ipar, kiváltképp a Békésben különösen fontos malomipar fellendítésében találtak jó gazdasági lehetőséget. Emellett iparosként, szolgáltatóként épültek be mezővárosi társadalomba.

Az 1867. évi XVII. tc., az ún. emancipációs törvény polgári és politikai tekintetben egyenjogúsította az ország izraelita felekezetű lakóit, és megteremtette a társadalmi előmenetel lehetőségét számukra is.

Az asszimiláció igen gyorsan haladt, különösen a neológok körében. Az 1880-as évektől a fiatalok közül egyre többen ültek be a gimnáziumok és egyetemek padjaiba, arányuk az intellektuális pályákon folyamatosan gyarapodott. Az egyes községek és városok zsidó felekezetű polgárai helyet kaptak a képviselőtestületekben, a legfontosabb egyesületekben és más civilszervezetekben. A beilleszkedést megkönnyítette az a tény, hogy Békés megyében alacsony volt a nemesi származású, de birtokainak elvesztése miatt a közigazgatási posztokon elhelyezkedő, ún. dzsentrik aránya.

A zsidók magyarországi asszimilációjának legfontosabb tényezője a befogadók és a beilleszkedők számára egyaránt nagy gazdasági fejlődést, társadalmi és civilizációs előrelépést hozó korszak volt. Az azonosulás szimbóluma az 1848-as tradíció eszmeköre volt, mely egyaránt jelképezte számukra a nyugat-európai polgári jogegyenlőséget és a magyarság 19. századi gazdasági és kulturális eredményeit is.

Az 1848-as kultusz ápolásában való aktív részvétel segítette az érzelmi azonosulást. A megye magyar nyelvű kultúra terjesztésében és megújításában legnagyobb szerepet játszó vállalatait, a Kner- és a Tevan - nyomdát zsidó felekezetű tulajdonosok alapították.

Az első világháború előtt úgy tűnt, hogy a zsidóság asszimilációja és a magyar társadalomba történő befogadása sikeres és visszafordíthatatlan folyamat. A „boldog békeidőkben” kevesen gondolták volna, hogy a felfelé ívelő történelmi korszak utáni válságperiódusokban újra kirajzolódnak az eltűnőben lévő törésvonalak.

Források

1.

A békéscsabai izraelita hitközségi iskolaszék

iskolabővítéshez ingyen telket kér

Békéscsaba nagyközség Tekintetes Képviselő-testületének. Helyben

Alulírott iskolaszék azon tiszteletteljes kéréssel járul a tek[intetes] képviselőtestülethez, miszerint szíveskednék a község birtokában levő, az iskola északi oldal[án] lévő háromszögű területet iskola bővítés céljából ingyenesen átadni.

Tiszteletteljes kérésünk támogatására legyen szabad felhoznunk a következőket:

Iskolánk növendékeinek száma évről-évről szaporodik. Míg 3 évvel ezelőtt csak 108 tanulónk volt, addig ma 138 növendék látogatja iskolánkat. A gyermekek 3 tanteremben vannak összezsúfolva. A 4 osztályt 3 tanító tanítja, és így 2 osztály egy tanteremben van elhelyezve, de ha tek[intetes] képviselőtestület a kért darabot átengedi, úgy felépítenők a IV tantermet és szerveznők a IV tanítói állást. A 138 gyerek számára így is csekély udvarka van, ahol a szobai duzzadt [sic!] levegő után fáradt kis testüket felüdíthetik.

A hitközség tagjainak száma napról napra szaporodik, és természetes dolog, hogy ezzel jár az, hogy a növendékek száma is szaporodni fog még a jövőben is, így már a jövő számára is gondoskodni akarunk akkor, midőn a IV tantermet fel akarjuk építeni, s ez csak úgy lehetséges, ha a jelzett darabhely birtokunkba jön át.

Azon reményben, hogy kérésünk a tek[intetes] képviselőtestület előtt meghallgatást nyer, maradunk alázatos szolgái: a békéscsabai izraelita [iskola] szék nevében:[1]

Krausz Lajos                                                  dr. Szarnék Ignác

isk[olaszéki] jegyző                                      [iskolaszéki] elnök

Békéscsabán, 1914. év június hó 9-én.

Jelzet: Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (MNL BéML) V–B.–302. c. Békéscsaba nagyközség iratai. Tgy. 325/1914.

2.

Egy királyi kitüntetés kommentárjai

a) Weisz Mór kitüntetése a Ferenc József-rend lovagkeresztjével

A hivatalos lap szerdai száma szerint a király a személye körüli magyar minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére Weisz Mór[2], a gyulai kötött és szövött iparárugyár vezetőjének, ipari téren szerzett érdemei elismeréséül, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. A királyi kitüntetés valóban arra érdemes férfiú munkásságának méltó elismerése, aki iparunk és kereskedelmünk fejlesztése körül hosszú, lankadatlan tevékenységgel szerezte meg messze földön elismert jó hírnevét és az őt általánosan környező tiszteletet. Nagy szakértelemmel vezetett üzlete mellett a közérdekű gazdasági tevékenység egész sora jelzi pályáját, amelyen a közreműködésével oly szép auspiciumok között indult gyulai tejszövetkezet és a ma már nagyarányú és kiváló szociális jelentőségű kötött és szövött iparárugyár az ő munkásságának, lelkesedésének és szakértelmének köszönheti létét és megerősödését. Ezenkívül bármily hasznos gazdasági és társadalmi mozgalom támogatására készséggel nyújtott mindig segítő kezet, tettel és áldozattal mozdítván elő annak sikerét. Ismert jótékonysága és sokoldalú munkássága biztosították neki a polgártársak elismerését, akik most nagyszámmal keresik fel őt üdvözletükkel a legmagasabb elismerés megnyilvánulása alkalmából.

Jelzet: Békés. Társadalmi és közgazdasági hetilap, 37. évf. 46. sz. 1905. okt. 29. 3.p.

b) Tudósítás Weisz Mór bankettjéről

…Egyszóval az undorodásig vagyok a politikával – pedig nem is vagyok megyei tisztviselő, akiket mártírrá tesz az a bolond közjogi állapot, hogy felülről kapják a parancsot, meg a kenyeret, és alulról választják és buktatják ki őket –, és jólesett hallanom, hogy a politikán kívül létezik még egyéb is, ami a kedélyeket izgatja és összehozza, mint például a Weisz Mór bankettje, akit „bíboros” (Kiss Laci[3] azt mondja, hogy nem annyira „bíboros” mint „boros”) kitüntetése alkalmából felekezet-, politika- és társadalmi kasztkülönbség nélkül tiszteltek meg a Komlóban azok, akik a „zsidóban” is tisztelik a munkásságot. Nem célom versenyre kelni a Weisz Mór dicsőítésében senkivel, különösen nem a bankett szónokokkal, akik istenigazában elvetették helyenkint a sulykot, olyasféléket állítván, hogy Weisz Mór az első ember a világon, és a történelem lapjai Mátyás király után csak Weisz Mórról emlékezhetnek meg, de annyi tény, hogy Weisz Mór nemcsak azért derék ember, mert nem eszi meg a szappant, és a legdrágább télikabátja van Gyulán, hanem azért is, mert nem húzza ki magát semmiféle mozgalmából a közéletnek, legyen az társadalmi, kulturális, közgazdasági vagy bárminő mozgalom, s az erszénye is mindig nyitva áll minden pumpoló törekvéseknek, amit egyes, sokkal jobb módú és sokkal „gyulaibb” emberről nem lehet elmondani, akik pedig talán vallásilag is kedvezőbb szituációk közt vannak. Ezt nekem is el kell ismernem, krónikaírónak, és el kell mondanom, ha mindjárt rám fogják is, hogy kölcsön akarok kérni Weisz Mórtól.

Kiss Laci különben, amint mondják, remekelt ez estén a vicceivel. Megállapította, hogy csakugyan Weisz az első ember, mert látta már cégtáblán kiírva, hogy Ádám és társa, azelőtt Weisz et Comp., s hogy Weisz Mór hatalmasabb dolgot produkált, mint Krisztus urunk, mert ő csak egy lakodalmas népet látott el a kánai menyegzőn vízből csinált borral, de Weisz Mór egy egész országot.[4] S hogy az ő érdeme, hogy Gyulán megszűnt a kapcabetyárság, olyan olcsóvá tette a strinflit,[5] és hatalma olyan nagy, hogy akkor és olyan színűre festi a Köröst, amilyenre akarja. (Helyeslés Künzl Ernő részéről.)[6] Mondott még egy garmadával ehhez hasonlókat, de a többit sajnos nem adhatjuk át az utókornak, a többit majd el fogja ő mondani a korcsolyapavilon felszentelési ünnepélyén, amelynek a héten lesz a bokrétaünnepélye, felszentelése pedig – majd ha fagy. […]

[Dubányi Im]-re                                                                                          Békés, 1905. dec. 3.

Jelzet: Békés. Társadalmi és közgazdasági hetilap, 37. évf. 51. sz. 1905. dec. 3. 4. p.

3.

Kner Izidor: Könyvnyomdám történetéből[7]

1882. június havában nyitottam meg nyomdámat 75 forint tőkével és hitelre vásárolt igen kevés betű meg felszerelési anyaggal és egy rozoga, ódon kézisajtóval. Három évig minden munkás nélkül magam dolgoztam csak, és a gépnél testvéreim segédkeztek festékezni, kirakni. Később egy taposógéppel gyarapodott nyomdám, és 2–4 egyént foglalkoztathatott.

Gyorssajtót csak 1890-ben állíthattam, és

attól fogva haladtam páratlanul álló rohammal előre.

1902-ben már megépítettem nagy nyomdahelyiségemet 6 teremmel és 5 mellékhelyiséggel, és beállítottam két nagy gyorssajtót meg 3 amerikai gépet. Ma – 5 évvel később – még 4 géppel szaporítottam meg, és a helyiséget is megfelelőleg bővítettem: úgyhogy ma könyvnyomdám a vidék legnagyobb, legjobban berendezett és legmagasabb termelési színvonalon álló könyvnyomdája, és ismertsége a fővárosnak sincsen egyetlen hasonló műintézete.

Termékeit a szaksajtó állandóan legelső műintézeteink termékeivel állítja egy sorba, és közismert szakkörökben, hogy állandó szép munkáival akkora jó hatást gyakorolt a vidéki nyomdák fejlődésére, mint egyetlen nyomda sem még az országban.

Báli meghívóival, táncrendeivel meg hasonló színes, domborított díszmunkákkal a külföldnek és különösen Ausztriának csinál óriási versenyt és egyedül áll e téren a piacon: évente pár ezer koronát költvén illusztrációkra, kizárólag magyar művészeknek! Mi körül az Országos Képzőművészeti Társulat támogatja erkölcsileg.

Nyomtatványait ismételten elbírálták a külföldi szaklapok, és a berlini–lipcsei nagy, legkiválóbb szaklap minden évben megkeresi a nyomdát műmellékletért, és egyedül nyomdámtól hozott még ilyent magyarországi, vidéki nyomdából és a fővárosiból is csak két-hároméból.

Dacára azon óriási versenynek, mellyel nyomdám a legmesszebb vidék kartársait szorítja: minden jobb szaktárs barátságot tart velem, mert mint szakíró akkora tevékenységet fejtek ki a köz érdekében, mint egyetlen szaktársam sem, és igen sok vehemens fellépésem teljes sikerrel járt. Itt csak a hirdetési bélyeg eltörlésére mutatok rá, amely valóságos bilincs volt a kereskedelmen. Meg számos sérelmes miniszteri rendelet eltörlésére, melyeket kíméletlen támadásaimra vontak vissza vagy változtattak meg.

Cikkeimet, különösen az oktatóakat, nemegyszer fordították le német nyelvre, és a nyomdászatról írt tanulmányomért két fővárosi kartárs – tudtomon kívül történt ajánlatára – öt év előtt megkaptam az Országos Iparegyesület ezüstérmét.

Összes szaklapjainkba állandóan dolgozom, és hozott már cikket tőlem több külföldi szaklap is, így az említett berlini–lipcsei.

A millenniumi kiállításon díszoklevelet, a milánóin ezüstérmet nyertem.

Állandóan minimum ötven egyént foglalkoztatok a legrendezettebb állapotok között, jórészt családos embereket, kik hosszú évek sora óta állnak nálam munkában, és legtöbbje itten nősült meg. Ezt mint szervezett szocialistákról fel kell említenem, mert igencsak példátlan a mi szakmánkban.

Munkaköröm az egész országra kiterjed, és legtöbb munkám a fővárosból van, ahová ismételten hívtak fel nagy kiadócégek nyomdámmal, olyképp, hogy köteleznék magukat állandóan munkával ellátni vállalatomat.

Jelzet: MNL BéML–IV.–B.–401.–b. – Békés vármegye főispánjának általános iratai. 604/1907. Kézzel írt fogalmazvány.

4.

Békés megyei beiskolázási adatok

A táblázat adatainak forrása:

A Békéscsabai Ág. Hitv. Ev. Rudolf-Gymnasium XXXI-ik értesítője 1895–1896. B[ékés]csaba, 1896.

A Békéscsabai Ág. Hitv. Ev. Rudolf-Gymnasium XXXV-ik értesítője 1899–1900. [Békéscsaba], 1900

A Békési evang. reform. VI osztályú gimnázium 1895/6. évi értesítője. Békés, 1896.

A Békési Ev. Reform. Főgymnasium 1900/901-ik tanévi értesítője. Békés, 1900.

A B-csabai államilag segélyezett községi polgári leányiskola XXII-ik értesítője 1895–96-ról. B[ékés]csaba, 1896.

A B-csabai államilag segélyezett községi polgári leányiskola XXVII-ik értesítője 1900–1901-ról. B[ékés]csaba, 1901.

5.

Székely (Bleyer) Aladár gyulai műtermének reklámja[8]

Jelzet: MNL BéML XIII. 10. A Ladics család iratai a/16.

Feladatok

1. Miért volt szükség az izraelita iskola bővítésére?

2. A Gyulai Hírlap Anno rovatából, az MNL Békés Megyei Levéltára honlapján lévő Gyulai zsidó temető adatbázisból gyűjtsön össze további, Weisz Mórra és vállalkozásaira vonatkozó képeket és adatokat.

3. Keressen az interneten olyan könyveket, amelyeket a Kner-nyomda adott ki Kner Izidor életében!

4. Milyen következtetéseket lehet levonni a századfordulós Békéscsaba felekezeti és állami iskolájába beiratkozott tanulók vallási megoszlásáról?

5. Keressen az interneten olyan művész fotókat, amelyeket Székely Aladár készített!

Szerző: Erdész Ádám