Holokauszt tananyag III.

Az antiszemitizmus a fajelmélet szélsőséges irányzata, a szemita népcsaládba tartozó zsidó nép elleni megnyilvánulások összefoglaló neve. Három fő formáját lehet megkülönböztetni. A vallási antiszemitizmus egyik oka, hogy úgy tartották a zsidók ölték meg Jézus Krisztust, később mint más vallásúakat igyekeztek kirekeszteni őket a keresztény Európa társadalmából. A kulturális antiszemitizmus a zsidók kulturális életben betöltött szerepét kérdőjelezi meg. A politikai antiszemitizmus általában zsidóellenességet jelent, mely a 19. században erősödött fel és főként gazdasági és társadalmi okai voltak. A modern, nem vallási indíttatású, antiszemitizmust nevezhetjük politikai antiszemitizmusnak is.

A magyar politikai antiszemitizmus felerősödése Istóczy Győző (1842-1915) országgyűlési képviselő 1875-ös parlamenti beszédével vette kezdetét. Néhány évvel később megalapította az Országos Antiszemita Pártot és mozgalma az 1880-as években folyamatos propagandát folytatott a zsidóság gazdasági térnyerése ellen. 1883 augusztusában, a tiszaeszlári per hatására az országban zavargások, pogromok törtek ki. Zalaegerszegen például olyan súlyos helyzet alakult ki, hogy több napig tartó utcai harcok folytak a kivezényelt katonaság és a zsidókat megtámadni akaró tömeg között.

A századfordulón a nyílt antiszemitizmus alábbhagyott, de az I. világháború után az országot ért csapások, a háborús vereség, a Tanácsköztársaság és Trianon sokkja miatt újra fellángolt a zsidóellenesség. A szélsőjobboldali fordulatban Zala megye vezérszerepet játszott, sőt a radikális szerveződések egyik országos fellegvárának számított. Ezt bizonyítja, hogy az ország legnagyobb radikális jobboldali, fajvédő tömegszervezetének, a több százezres tagsággal rendelkező Ébredő Magyarok Egyesületének a vezetőségében több zalai politikus is részt vett. Egyikük, a zalaegerszegi születésű Fangler Béla (1877–1952) keresztényszocialista parlamenti képviselő már 1920. április 19-én beterjesztett egy, a magyarországi zsidóság jogfosztására irányuló törvényt. Ezt a parlament nem szavazta meg, elfogadta viszont a „numerus clausus” néven ismertté vált törvényt (1920. évi XXV. tc.), amelynek az volt a célja, hogy csökkentse a felsőoktatásban tanuló izraelita vallású diákok arányát.

A bethleni konszolidáció idején a szélsőjobboldal és vele az antiszemitizmus háttérbe szorult, a numerus clausust is visszavonták, de a gazdasági világválság és a náci Németország felemelkedésé­nek hatására a közéletben újra megjelentek a zsidó ellenes jelszavak.

Az 1930-as évek közepén a szervezkedő nyilaskeresztes mozgalom több pártból állt, melyeket Meskó Zoltán, gróf Pálffy Fidél és gróf Festetics Sándor vezetett. A nyilas propaganda országosan 1938-tól Szálasi Ferenc vezetésével erősödött fel. Röplapokon és falragaszokon terjesztették nézetei­ket, amelyek jellemzően nyilaskeresztes grafikákból és a zsidókat gonosznak ábrá­zoló primitív rajzokból és üzenetekből álltak.

Céljuk az volt, hogy a társadalom kevésbé iskolázott tagjait, parasztokat, munkásokat a zsidók ellen uszítsák, mert ezek a rétegek nehéz anyagi helyzetük miatt fogékonyak voltak a demagógiára és életkörülményeik javulását várták a nyilasoktól. Felhasználták Szálasi bebörtönzésének tényét is, akit a nemzet érdekében szenvedő mártírnak állíthattak be. Sok egyszerű ember hitt ezeknek az üzeneteknek, azt gondolták, hogy a zsidók elleni fellépéssel megoldhatók az ő gondjaik is.

Ennek következményeként 1939-ben, a háború előtti utolsó parlamenti választásokon, a nyilasok az országban a második legerősebb politikai erővé váltak, Zalában például a 11 megyei mandátumból négyet szereztek meg. Választási ígéreteik középpontjában az a követelés állt, mely szerint a zsidóktól el kell venni a javakat (földet, üzemeket, vállalkozásokat, ingatlanokat) és a keresztényeknek kell átadni.

1938-tól az Imrédy-kormány egyre jobban igazodott a náci Németország politikai irányvonalához, így Magyarországon is megszülettek a zsidótörvények. Az első zsidótörvény (az 1938. XV. tc.), amely 1938. május 29-én lépett hatályba, az egyes szakmákban 20 százalékban maximálta a zsidó munkavállalók arányát. A második zsidótörvény (az 1939. IV. tc.) tovább szűkítette a zsidók életfeltételeit, s ezt további rendelkezések követték, amelynek eredményeként 1944-re bekövetkezett a magyarországi zsidók teljes jogfosztása.

Magyarországon a politikai életben az antiszemitizmus bár a 19. században megjelent, komoly tényezővé csak az I. világháború utáni gazdasági és társadalmi változások következtében vált. A II. világháború idején, a történelmi körülményeknek köszönhetően az országban az antiszemita politika eszméje valósággá vált, sikerült bebizonyítania, hogy képes minden olyan szörnyűség elkövetésére, amit valaha is feltételeztek róla.

Források

1.

Istóczy Győző első antiszemita beszéde az országgyűlésben, 1875-ben

„Mindenekelőtt végképp szakítani kell azon téves fölfogással, mely téves fölfogást a zsidóság képviselői folyton érvényesíteni törekednek, … hogy tudniillik ezen elem pusztán egy vallásfelekezetet képez; mert ez elem tulajdonképp egy tényleg zárt társadalmi kaszt, melyet a véregység, az ős időkből átvett tradíciók, az érdekközösség s vallása, fűznek egy szorosan zárt egységgé. …

Ezen nemzetközi fővezénylet alatt álló támadó kaszt ellenében a nem-zsidó társadalomnak az önvédelem eszközeit mielőbb megragadnia kell: ha nem akar biztos áldozatul esni ama feléje kiterjesztett polyp-karok ölelésének, a mely polyp-karok hatalmát a közgazdászati téren máris tűrhetetlen mérvben érezzük.”

Jelzet: Képviselőházi Napló, 1875. április 8. XVI. kötet, 82., 85. p.

2.

Fangler Béla zsidótörvény-javaslata a nemzetgyűlésben, 1920-ban

„Most méltóztassanak megengedni, hogy propozíciókkal álljak elő a zsidókérdés megoldására. … Hogy ezt megtehessük, fel kell állítanunk az ún. zsidókatasztert, akár úgy, hogy az állameszme ellen vétőket vegyük bele, akár úgy, hogy a nem bűnösöket.

E kataszter alapján, ha a vétkeseket vesszük fel a kataszterbe, a zsidóságot két csoportra kell osztani, illetve azokat, akik belekerülnek a kataszterbe, még külön két alosztályba. Az elsőbe kerülnének azok, akik az állameszme ellen vétettek, akik tényleges kommunisták voltak, akik börtönben voltak, vagy internálva voltak, avagy végül a büntetőtörvények hiányossága miatt ettől megszabadultak, azonban tényleg úgy viselkedtek, hogy az állameszme ellen vétőknek tekinthetők. A másik alosztályba kerülnének azok, akik gyanúsak abban avagy rájuk bizonyult, hogy kommunistákkal egyetértettek, hogy lánckereskedők és hogy a zsidóság előnyére és hogy a keresztény magyarság rovására tevékenységet fejtettek ki.

Az első osztályban lévőktől elsősorban el kell vonni a vagyont tökéletesen, 100 %-ra. Sem az első-, sem a másodosztályú zsidó cselédet nem tarthat, az üzlethelyiséget tőle el kell venni, lakásába úgy be kell szorítani, hogy csak egy kis szobája maradjon meg, minden egyéb mellékhelyiség nélkül.”

Jelzet: Képviselőházi Napló, 1920. április 19. II. kötet, 64. p.

3.

Az 1939. évi IV. törvénycikk (második zsidótörvény, részletek)

 „1. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.

5. § Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába.

7. § Az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára zsidót csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók (növendékek) száma az egyetem vagy a főiskola illető karára (osztályára) felvett összes hallgatók (növendékek) számának hat százalékát … ne haladja meg.

9. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara összes tagjai … számának hat százalékát ne haladja meg. 

Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja …

11. § Zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt olyan alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja …

14. § Ipar gyakorlására zsidónak iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben a zsidóknak kiadott iparigazolványok és iparengedélyek együttes száma a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek számának hat százaléka alá nem csökken.”

Jelzet: www.1000ev.hu

4.

Gróf Teleki Béla, Zala vármegye főispánjának a beszéde

„A magyar német sorsközösség alapjai változatlanok. A bolsevista szláv tengerben, amely hazánkat északról és délről fenyegeti, a magyarság a németséggel együtt kell hogy küzdjön. A bolsevista veszély közeledése a magyar német sorsközösség tudatát minden gondolkodó magyarban el kell hogy mélyítse. A közös veszedelem tudata közös védekezésre és ennél fogva fokozott bajtársi együttműködésre kell hogy vezessen. Minél őszintébb és zavartalanabb a magyar-német együttműködés, annál biztosítottabb önállóságunk.

Sajnos a közelmúltban erről az útról el akarták téríteni a nemzetet és ezt a törekvést látva, a háttérben ismét akcióba kezdő zsidóság, a szociáldemokrácia és a liberalizmus cselszövői meg akarták törni a nemzetben a hitet, a lelki erőt, a helytállást és szét akarták tépni a magyar–német fegyvertartási kapcsolatot, a szövetséget. A hősiesen küzdő keleti frontunk mögött veszélyes játékba kezdtek egyesek. Ezért köszöntöttek ránk a március 19-i események és a magyar és német népnek közösen kellett fellépnie a fenyegető belső és külső ellenséggel szemben. Ma már megállapíthatjuk, hogy amennyiben nem így következtek volna be a márciusi események, akkor ma a legáldatlanabb szétszaggatott állapotban lenne nemzetünk, és országunk területe a legélesebb összecsapások színhelyévé, harctérré változott volna és népünk számára a legkegyetlenebb sors, a legsötétebb jövő, talán a megsemmisülés várt volna!”

Jelzet: MNL ZML–IV.–402a. – Zala vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai, közgyűlési jegyzőkönyvek, 1944. május 11.

Feladatok

1. Nézz utána a híres tiszaeszlári per történetének. Milyen ítéletet hoztak a vádlottak ellen?

2. Próbálj tanulmányaid alapján választ adni arra, hogy miért éppen a zsidók váltak a 19. század második és a 20. első felében az idegengyűlölet célpontjává!

3. Hozz példákat arra, hogy az antiszemiták milyen vádakkal illették a zsidóságot! A tanultak alapján mutass rá a vádak alaptalanságára, ellentmondásaira!

4. Az idézett forrás alapján mutasd be, hogy a második zsidótörvény kit tekintett zsidónak és mennyiben korlátozta az egyes szakmákban a zsidók jogait és lehetőségeit?

Mivel indokolta gróf Teleki Béla beszédében a németek március 19-i bevonulását?

Szerző: Paksy Zoltán